Szerintem a legnagyobb gáz itthon ott kezdődik, hogy nincs ilyen. Mert kérem, ugyan mondja meg már nekem valaki, hogy mi ma Magyarország komparatív előnye?
A 90-es években a nagy külföldi tőkebevonások idején sokszor hangoztatták, hogy bizony a magyar jól képzett és ehhez képest olcsó munkaerő, amiért érdemes itt beruházni. Kvázi anno ez volt a versenyelőnyünk a világban. Kb. európai szint, de a nyugatabbra lévő melósnál sokkal olcsóbban.
Csak hogy én attól tartok ez pusztán helyzeti előny volt, amely hosszú távon nem fenntartható. Tudniillik a jól képzett munkás egyre többet szeretne keresni, egyre jobban akar élni, mondjuk úgy, mint a külföldi. Az EU megnyitásával ha ezt nem kapja meg itthon, külföldre megy (és nem csak az orvosok). Ha itthon akarjuk megadni, olyan szociális juttatási rendszer és mesterséges jólét kell, ami országcsődhöz vezet (ismerős a mai helyzettel kapcsolatban?).
Még kitart nálunk néhány német gyár, akik talán elvből, no meg a máshol soha nem látott adókedvezmények és támogatások hatására talán bővítik is kapacitásaikat. De a nagy tőkebeáramlások kora nagyjából lejárt.
Nos, hova tovább? Ja persze, a híres magyar "agy"! Az egy főre jutó legtöbb Nobel-díjas ország! Erre jó büszke lenni, na majd ezt felvirágoztatjuk! A valóság azonban az, hogy szinte minden magyar kutató kizárólag külföldön tudott nagy munkát letenni, elismeréshez jutni. Ez nem feltétlen a mentalitásunkon múlt, vagy múlik (persze az sem kedvez), hanem azon a tényen, hogy a kutatás fejlesztés nem olcsó játék, pláne nem a mai menő iparágakban. Hogy tudnánk itt tartani a kiemelkedő tudósokat, ha nincs pénz a megfelelő háttér környezet finanszírozására? És nem azért nincs, mert másra költjük, hanem azért, mert erre akkora országok mint mi nem képesek.
Svájc - finom mechanika (óra), pénzügyi szektor; Németország - ipar; Franciaország - bor, sajt, mezőgazdaság; Anglia - kereskedelem / ipar. Minden gazdaságilag meghatározó, sikeresnek tartott országról egyből beugrik, hogy vajon mitől is az. Az is látszik, hogy ezen területek erőssége nem gyors kormányzati / politikai elhatározások kérdése, hanem évszázadok alatt kifejlődött specializációk, melyeket a földrajzi adottság, a politikai környezet, a történelem és a szerencse alakított.
Magyarországnak ma nincs komparatív előnye. Régen volt. Nem is annyira régen. Magyarország volt Európa éléskamrája az egyik leghatékonyabb mezőgazdasággal. Nem véletlen, hogy az EU csatlakozás előtt a franciák be voltak tojva tőlünk. Akkor még nem tudták, hogy a szocializmus alatt szétverték az agráriumot, a béna rendszerváltás utáni kormányok pedig inkább sztrádákat építettek ahelyett, hogy valami termelő bázist erősítettek volna. Persze szép és jó, hogy autópályán el lehet menni Szabolcsba, csak minek, ha már nem termelnek ott almát, amit el lehet hozni.
Azon kívül, hogy nincs komparatív előnyünk a legfájóbb, hogy nem is nagyon foglalkozik ezzel senki. Legalábbis kommunikációs szinten nem. Olyanok vagyunk, mint a frissen érettségizett szakma nélkül, akinek gőze sincs mit akar csinálni. Eléldegél alkalmi melóból, a családi kasszából (aztán csodálkozik, ha továbbra is regulázni akarják) de nem látja az irányt. Ebből pedig nem lesz így nagy karrier...
